– Kicsit izgultam… na jó, legyünk őszinték, majd kiugrott a szívem a helyéről! Te jó ég, pont úgy érzek, ahogy a hozzánk érkező vendégek, akik elszántak, de azért tartanak is attól, ami rájuk vár. Tudom magamról, hogy a fájdalomküszöböm alacsony, bár nagyon igyekszem uralni az érzéseimet, ha nem muszáj, nem szeretek szenvedni, éppen ezért egy fájdalomcsillapítóval indítottam, biztos ami biztos. Az arc letisztítása után érzéstelenítő gélt kentek fel rám szakértő kezek, ami negyed óra múlva már hatott is. Ekkor felrajzolták az arcomra a kezelési területeket és zümmögött is a fejem mellett a készülék. Addig a pillanatig, amíg meg nem éreztem az első ULTHERAPY lövéseket, maradt a szívdobogás, de onnantól, mintha elvágták volna, ettől voltam úgy berezelve? Érdekes volt látni, és egyben megnyugtató is, a fejem mellett lévő ultrahang monitoron, hogy épül fel a bőröm, 8 mm mélységig. Őszintén elégedett vagyok a látvánnyal. Tuti, hogy nem vaktában lövöldözünk! A kezelés legkellemetlenebb része az állcsont alatti terület volt, a három mélység közül a 4,5 mm-es mélységet éreztem leginkább. Próbáltam nem elhúzni a fejemet, mert azt tudom, hogy ezzel nagyon megnehezítem Ági dolgát, ő fogja biztos kézzel a kezelőfejet. Az ULTHERAPY beavatkozás összesen egy órát vett igénybe. Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg, amikor elhangzott a mondat: Az utolsó lövés következik. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy milyen jó kezekben vannak a vendégeink, amikor bennünket választanak, hiszem folyamatosan kérdezett Ági, hogy érzem magam, mennyire kellemetlen, tájékoztatott, hogy mennyi van még hátra, mennyit kell még kibírni. Az ULTHERAPY végén fekete nadálytő krémet masszíroztak be a bőrömbe, és mikor kiléptem a kezelőből csak enyhe pirosságot tapasztaltam az arcomon, ami két óra múlva nyomtalanul eltűnt. Ezen is túl vagyok, már csak a várakozás napjai maradnak, és az, hogy tetten érjem a pozitív eredmény!